Önkénteseink zarándoklata Celldömölkre

Zarándokútra indultunk azokkal a plébánia önkéntesekkel, akik mindenféle szituációban biztos pontként állnak plébániai közösségünk mellé és önzetlen szolgálatukkal segítik a lelki élet kibontakozását.

Izgatottan vágtunk neki az idei zarándoklatnak, mert a koronavírus-járvány miatt még mindig van bennünk egy kis félelem a különböző rendezvényektől. Lelkes kis csapatunk már 10 óra előtt gyülekezett, hogy pontos indulással vághassunk neki a Kemenesalja meghódításának.

Első állomásunk Vásárosmiskén volt, ahol az Egyházmegyei Karitász által gondozott levendulaültetvény megtekintése után bepillantást nyerhettünk azokba a munkafolyamatokba, amelyek révén feldolgozásra kerül a megtermelt, leszüretelt, megszárított, válogatott, morzsolt levendula. Nagy szeretettel fogadtak bennünket a Karitászosok. Az intézmény vezetőjének szakszerű tárlatvezetése még jobban felkeltette érdeklődésünket az ott folyó munka iránt. A központ megtekintése még nagyobb kedvet tekintettünk a ránk váró programok elébe.

Lelkes munkatársak fogadtak bennünket Egyházashetyén, ahol szintén Karitász által fenntartott intézmény működik. De elsőként Berzsenyi Dániel szülőházát tekintettük meg, majd ezt követően a helyi templomot. Innen mentünk át az egykori plébánia épületéhez, ahol finom ebéddel fogadtak bennünket a házigazdák.Általuk készített finomságok elfogyasztása után még egy kis meglepetéssel is készültek számunkra, hogy még több élménnyel térhessünk haza otthonainkba.

Pihenés és hűsítő elfogyasztása után indultunk tovább, hogy megérkezzünk úticélunkhoz: Celldömölkre.

Az egykori kolostor épületének legimpozánsabb részébe a barokk stílusban kifestett, felújított ebédlőbe léphettünk be, ahonnan Mária Rádiós önkénteseink segítségével „bejelentkeztünk” a rádió hullámhosszán. Pár felvétel készült, amelyet Mária Rádiós önkénteseink rögzítettek a saját viszonyainkhoz képest mindenképpen profin felszerelt celldömölki stúdióban.

Majd a kegytemplomot és az abban található tárlatot tekintettük meg. Helyi vezetőnk cseppet sem bánt velünk „idegen”-ként, hanem segítette, hogy a lehető legbehatóbban ismerjük meg a kegyhely szépen felújított, vagy éppen kiállított értékeit.

Napunk csúcspontja volt, hogy rózsafüzér imádságra csatlakoztunk a helyi hívekhez, majd a Nagyboldogasszony vigíliáján együtt köszönthettük a mennybe felvett szűzanyát.

Lélekemelő napunk után megfáradtan, de nagy lelki örömmel térhettünk haza otthonainkba.