Szent Háromnap és Húsvét összefoglaló

image00004Az ide évben sem volt sokkal egyszerűbb megszervezni a húsvéti szertartásokat, de legalább lehettek közös ünnepeink. így adjuk közre beszámolónkat.

Nagycsütörtökön délelőtt a Székesegyházban megáldotta püspök atya azokat az olajokat, amelyeket év során majd szentségek kiszolgáltatásánál használunk.

Nagycsütörtök este az utolsó vacsora emlékmiséjén a járványügyi rendelkezések értelmében kissé szolidabban tudtuk megünnepelni az Eucharisztia alapításának csodáját, hiszen a lábmosás szertartását teljesen el kellett hagynunk, valamint a szentmise végén nem volt lehetőségünk külön helyre vonulni. A megfosztott oltár mellett pár perc csendes virrasztás után közösen elimádkoztuk a befejező imaórát.

Nagypénteken reggel énekelt zsolozsmával kezdtük napunkat. Szépen eljöttek rá a hívek és ezúttal Krisztián atya is velünk tartott. A minisztránspróbán a délutáni szertartást elpróbálva már érezhető volt az ünnep fokozódása.

Délután kettőkor kezdtük a keresztút imádságunkat, hiszen idén nem lehetett este városi keresztutat tartani. De ezen imádságunkat sajátos elmélkedésekkel tartottuk. Covid-időszakra írt önálló elmélkedésünkkel aktualizáltuk Jézus szenvedéstörténetének egyes állomásait.

A keresztút után 15 órakor kezdődött Jézus szenvedésének szertartása. Szép számmal vettek rajta részt a hívek! A passió éneklésével még felemelőbb tudott lenni a liturgia. A vírus teremtette sajátos élethelyzet miatt idén is plusz egy könyörgést iktattunk be a tíz szokványos könyörgés mellé. A szertartás egyes elemeit Krisztián atyával megosztva vezettük. A templom egész napos nyitva tartása eredményezte, hogy nap közben is oly sokan be mertek térni, akik amúgy a tömegbe nem jöttek volna el.

Nagyszombat csendessége nem tört meg még akkor sem, amikor reggeli zsolozsmával szép számmal imádkoztunk. A minisztránspróbára kevesen jöttek el, kissé féltem, hogy a feltámadási szertartáson valóban nagyon kevesen leszünk. (Nem így lett...)

Nap közben már kezdett húsvéti ünneplőbe öltözni a templom, miközben a nap folyamán folyamatosan tértek be emberek imádkozni a Szent Sírnál.

A városban több helyen úgy határoztak, hogy inkább előrehozva, késő délutáni órában tartják a feltámadási szertartást. Nálunk úgy határoztam, hogy vasárnap, még az esti sötétség idején fogjuk kezdeni. Ezért este, hét órakor alkonyi fényben/sötétségben imádkoztuk el az esti dicséretet, majd a templom előtti téren körbe állva kértük Isten áldását a húsvéti eledelekre. Megvolt ennek is a sajátos hangulata.

Mindezek után pedig vasárnap „kora reggel, amikor még sötét volt” mi is kimentünk Mária Magdolnával a sírhoz, ahová Jézust temették, de feltámadt! Kora reggel volt, amikor „takarékra nyílt” szemünk azt látta, hogy a templomot betölti a húsvéti gyertya sugárzó fénye és a hívek mécseseinek parányi lángja. Az olvasmányok alatt is még sötét volt, de a dicsőségnél már nem tudott tovább várni a felkelő napra a liturgia, így teljes fényben ragyogott a templom. Mire a közel két és fél órás szertartás végéhez értünk, már valami derengett a húsvétvasárnapi világosságból, így énekelve vonultunk le az altemplomba megvinni a holtaknak a hírt, hogy „az élet győzött a halál felett!”