Az elmúlt 5 év margójára

Krisztus után 2013 – ban Dr. Veres András Szombathelyi megyéspüspök megalapította a Kertvárosi Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébániát. A plébánia megalapítása önmagában is nagy örömmel töltötte el a híveket, de az a tény, hogy Kürnyek Róbert atyát bízta meg a megyéspüspök Úr az újonnan megalapított plébánia vezetésével, tovább fokozta a hívek megelégedését. Robi atya nem volt ismeretlen a zalaegerszegi hívek számára, hiszen káplánként már szolgált az akkor még a Mária Magdolna Plébániához tartozó kertvárosi templomban.

Robi atya úgy érkezett, hogy plébániánknak épülete sem volt, tehát mindent majdnem az alapoktól kellett kezdeni. Nagy lelki erő és hit kell ahhoz, hogy ilyen feladatot valaki elvállaljon. Arisztotelész mondta: „Ha meg akarsz érteni valamit, figyeld a kezdetét és kövesd a fejlődését.” Robi atya nem csak megértette, de meg is élte ezt a nem akármilyen fejlődést. Kezdetben a megszokott ritmusban zajlottak az események, majd megindult a gyarapodás. Az Átalszegett utcai családi házból lett egy szép plébánia épület, hivatallal, lakással és közösségi épülettel, ahol szívesen találkoztak a közösségek. A szentmiséken is szemlátomást növekedett a létszám, egyre több fiatal kapcsolódott be közösségünkbe, az oltár körül pedig annyi a ministráns, hogy alig férnek el. A vasárnapi két szentmise kevésnek bizonyult, ezért egy reggeli szentmisére is igény lett. Mindezen teendők és feladatok mellett Robi atya a doktori képzést is folytatta, így a neve meghosszabbodott, Dr. Kürnyek Róbert a teológia doktora lett. Ezek mindenki számára megfogható, megszámlálható, lemérhető tények. De ezek csak külső, a szemnek látható kedves dolgok, melyekről a különböző tájékoztatások során vagy hírlevelekből értesülhettünk. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry írta: „Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan”. Mi, akik a Kertvárosi templomba, rendszeresen jártunk szentmisére, nekünk nem csak ezek a külső tényezők azok, melyek Robi atya tevekénységét emlékezetéssé teszik. A pap feladata, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek. Ebben a rohanó, megosztott világban mindannyian kicsit lelki szegények is vagyunk. Állíthatom, hogy szentmise után senki sem hagyta el úgy a kertvárosi templomot, hogy valami bölcs gondolattal, ne gazdagította volna lelki szegénységét. Minden szentmiséről gazdagabban, lelkileg feltöltődve tértünk haza. Egy-egy problémával, gonddal, sőt akár világnézeti elképzeléssel kapcsolatban is helyes irányt és tendenciát mutatott. Az elvetett magok reményeink szerint jó földbe hullottak és jó termést hoznak egyházközösségünk tagjainak lelkében.

Robi atya egyik legnagyobb érdeme, szerintem mégiscsak az, hogy identitást adott templomunk közösségének, hogy közösségünk minden tagjának, együtt kell tevékenykedni, imádkozni, egymást kiegészíteni, egymást segíteni, mert így tudunk csak egy igazi közösséget, egy igazi testet alkotni, Krisztus titokzatos testét.

Nem búcsúzunk, csak hálát adunk Robi atya a Kertvárosi Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánián végzett áldozatos munkájáért, szolgálataiért.

Köszönjük az áldozatos szolgálatot, az értékes prédikációkat, a lelkipásztori gondoskodást, a közösségépítést, a közvetlenséget, és azt, hogy paphoz méltóan igyekezett Jézust sugározni nekünk. Isten áldja meg mindazért, amit az Ő nevében tett és tegye teljessé további életét! Mi pedig mindehhez a Fatimai Szűzanya közbenjárását kérjük.

Dr. Szalai Zoltán