"Felkelek és apámhoz megyek" - Apák napja
Szent József napjához kapcsolódóan különleges örömben volt részünk a mai napon. Nem egyszerűen az édesapákat köszöntöttük, hanem az édesapákra, az apaságra, a férfi élet sajátosságára fókuszáltunk 23-án délután.Délután három órához közeledett. Csodálatos napsütés, a szomszéd virágzó fáin a méhek ezerrel szorgoskodtak. De nem csak a fákon volt zsongás, hanem a plébánia udvarán is különös mocorgás indult be. Hol egy autó á
ll meg, és adtak be tálcán süteményt, hol egy férfi érkezett meg várva, hogy milyen program lesz itt egyáltalán.
Miközben az apukák a közösségi teremben gyülekeztek, a gyermekeiket is biztonságban tudhatták, hisz tartalmas elfoglaltság volt nekik a plébánia épületében.
És Zöldy Pál belekezdett annak fejtegetésébe, hogy micsoda fantasztikus kaland, küldetés és hivatás apának lenni. Az apaság nem egyszerűen egy biológiai kapcsolatból fakadó kötelezettség, hanem az egész társadalomra nézve küldetéssel járó feladat. Az utcán, a boltban és mindenhol apaként vannak jelen. Mindenkiért felelősséget vállalva.
Egy apának gyermeke irányába azonban különleges feladata van: neki kell férfimintaként jelen lenni. „Az anya adja a gyermeknek a lábakat, de az apának kell megtanítania járnia a gyermekét!” – fogalmazott az előadó.
Zöldy Pál beszélt a jelenlévő apáknak a férfi ősmintákról, archetípusokról. De nem csak az elméletben, hanem ezeknek a mindennapokban előkerülő helyzeteiben. Ilyenek pl. amikor az apák harcosként indulnak dolgozni, királyként kijelölik a család haladási irányát, varázslóként megjeleníti a lelkiségi vonalat, szerelmes típusként tud lelkesedni és belefeledkezni egy-egy szabadidős programba...
Csak úgy törtek elő bennünk is a hétköznapi gondolat
ok, hogy mennyi téren kell megfelelnie egy férfi embernek.
Majd kiscsoportokban beszéltük meg, hogy milyen tapasztalataink vannak akár az elhangzottakkal kapcsolatban, akár a gyermeknevelés területén.
Majd személyes élethelyzetükre korlátozva mindenki végiggondolhatta, miként éli meg apai, nagyapai szerepét. Voltak a jelenlévők között, akikek most vannak kicsi, vagy fiatal gyermekei, másoknak már felnőtt, kirepült családjuk van, és voltak, akik már generációváltás távlatából szemlélték önmagukat.
Szinte repült az idő, nem is jutott idő mindenre.
De az esti szentmisére közösen mentünk át, hogy hálát adjunk Istennek, kérjük Szent József pártfogását édesapáinkra. Itt már többeknek jelen voltak családjaik is. Az evangélium a Tékozló fiú történetén keresztül mutatta be az édesapai hivatás páratlan értékét. A szentmise keretében imádkoztunk Szent József közbenjárását kérve, majd a záróáldást követően a jelenlévő édesapák külön
áldásban részesülhettek.
A szentmise után volt még lehetőségünk könnyed beszélgetésre, együttlétre, hiszen a helyiek jóvoltából sok süteményt, pogácsát, bort kaptunk, amik segítették a tartalmas együttlét kibontakozását.
Hálásan köszönjük mindenkinek a részvételt, támogatást!
Isten áldása kísérje az édesapákat!
