Nagyböjti lelkigyakorlat
Idén is megtartottuk a húsvéti ünnepekre felkészítő nagyböjti lelkigyakorlatunkat, amelynek elmélkedéseit Fazakas Zoltán Márton apát úr, csornai premontrei rendi szerzetes tartotta.
Csütörtök este a szentségimádás alatt már lehetőség nyílt a szentgyónás elvégzésére, majd a szentmisén elhangzott az első elmélkedési beszéd, amelyben az Istenbe vetett bizalom megerősítéséről hallhattunk. 
Pénteken este keresztút járásával emlékeztünk meg Jézus szenvedéstörténetéről. Az imádságot ezúttal a fiatal házasok közösségének tagjai vezették. Az elmélkedések témája az őket is személyesen érintő házasság és család gondolatvilágából bontakozott ki. Prédikációjában Márton atya a szenvedéstörténetben felbukkanó egy-egy szereplő alakját, jellemét bontogatta ki, hogy példájukból okulhassunk.
Szentmise után két csoportnak is volt lehetősége Márton atyával személyesen is találkozni: az ifi közi tagjai a közösségi teremben találkozhattak apát úrral, ahol őket érintő, őket érdeklő kérdéseket tehettek fel. A plébánia tárgyalóhelyiségében az Ablativus Absolutus házasközösség tagjai gyűltek össze. Amikor Márton atya megérkezett, a vele való találkozás színesítette együttlétüket. Több kérdés közül a következőkre 
kértünk választ: Mint intézményfenntartó kapcsolatban áll a tanulóifjúsággal; milyennek látja helyzetüket, mit kérne a szülőktől, mit tanácsolna nekik? Mint szerzetesközösség vezetője milyen szempontokat tud adni ahhoz, hogy egy plébániai kisközösség együtt tudjon haladni? Miért tartotta fontosnak, hogy a szombathelyi „premó”-ban lehetőséget biztosítson, helyet adjon a „katonasuli” programnak?
Mindkét közösséggel jó hangulatban telt a beszélgetés, Márton atya lendülete és derűje üdítő gondolatokkal gazdagított mindenkit.
Szombaton fatimai engesztelő alkalmunk lévén négy órától Fatimai rózsafüzért imádkoztunk, majd szentségimádáson vettünk részt majd a szentmisén elhangzott a záró elmélkedés. A szentmisében Márton atya a döntésképességről, elköteleződésről beszélt. 
Nem elég csupán vágyni egy-egy dologra, sóvárogni utána, hanem elhatározást kell tenni és ebből pedig tetteknek kell következnie. Nem csak a lelki dolgokra, hanem a hétköznapi életünkre is igaz gondolatokat kaptunk.
Az esős, szeles, hűvös időre való tekintettel a körmenet elmaradt, de az engesztelő imádságunk így is szép és remélhetőleg gyümölcsöző lesz!
Hálásan köszönjük Márton atyának, hogy eljött hozzánk és gondolataival, életpéldájával vezetett bennünket, hogy a feltámadás ünnepére még felkészültebben tudjunk megérkezni!
