Nagycsütörtök
Miközben a harangok Rómába mentek, mi egyre inkább megérkezünk. Az utolsó vacsora emlékmiséjére gyűltek össze a kertvárosi hívek.Soha sem egyszerű kiszakadni a hétköznapok taposómalmából, de ilyenkor valahogy az a titokzatos „gravitáció” még nehezebben engedi, hogy megtegyük a lépéseket Isten felé, a templom felé, a szertartásokra, vagyis abba az irányba, amely bennünket Istenhez közelebb visz.
Mégis szép számmal jöttek el a plébánia közösségünk tajai, hogy megemlékezzünk Jézus utolsó vacsorájáról, benne az Eucharisztia alapításáról és annak mindennapi megéléséről, amelynek ékes példája a lábmosás szertartása.
Egyházközségünk 12 tagjának a lábát mostam meg, akiket Németh Lajos képviselő testületünk elnöke kért fel.
Köszönjük nekik, hogy vállalták ezt a megtisztelő feladatot!
A szentmise végén körmenetben vittük Jézus szent testét az őrzési helyre, hogy ott legyünk vele, virrasszunk vele, amint kérte apostolait is. Az oltárfosztást a minisztránsok végezték.
