Nagypéntek
„Ez valóban Isten fia volt”-mondta a katona, de már késő, a megváltó
meghalt! Ennek drámáját élhettük át a mai napon a kertváros híveivel.
Már reggel összegyűltünk, hogy a csütörtök éjjeli imánkat folytassuk. Abban az órában, amikor Jézust már Pilátushoz vitték, az imádkozó Egyházhoz csatlakoztunk. Olvasmányos imaórával és reggeli dicsérettel fohászkodtunk Istenhez.
A természet napok óta gyönyörű napsütéssel, kellemes tavaszias idővel segít bennünket az ünnepi készülésbe
n, megemlékezésben. Ezért a hittanosok is szépen elő tudták adni a keresztút 14 állomásához készített misztériumjátékukat.
Délután 3 órakor a csendes bevonulás drámaiságával kezdődött a szertartás. A templom majdnem megtelt, a minisztránsok hosszú sora térdelt miközben leborultunk a hideg kőre.
Az evangéliumban az énekkar János evangéliumának passióját énekelte az Esztergomi dallamra. Talán először hangzottak el ezekkel a dallamokkal Jézus szenvedéstörténetének sorai. Nagy munkája van ebben is az énekkarnak. Megrázó volt, amikor a kereszt előtti hódolat közben Jeremiás siralmai hangzottak el. Az ősi, latin nyelvű ének gregorián dallammal még jobban segítette a hívek hódolatát. 
Este 7 órakor sok hívő, köztük plébániánkról is, a belvárosban gyülekeztek, hogy a Mária Magdolna plébániatemplomtól a Kálváriáig együtt imádkozzuk Jézus keresztútját. Jó volt ebben is megtapasztalni azt, hogy a 4 plébánia nem külön készül, hanem együtt, még, ha más-más helyszínen is. Az egység nagy jele volt, hogy protestáns testvéreink is imádságos jelenlétükkel vettek részt a keresztúton.
