Plébániai kirándulás

Úgy ítéltük meg, hogy a koronavírus-járvány miatti korlátozások kellőképpen megnyirbálták a közösségi életünket, ezért amolyan kötetlenebb, szabadabb, de mégis lelki-szellemi tartalommal járó kirándulást, zarándoklatot szerveztünk.

Hónapokkal ezelőtt kezdtük meg a mai program előkészítését és a híreket hallva, éppen jókor szerveztük meg a közösség összekovácsolását célzó programunkat.

A reggeli szentmisét követően még Szent Rita kilencedünket is megtartottuk, majd 9.30-ra gyülekezett egy lelkes és lendületes csapat, hogy kerékpárral vágjunk neki a fizikailag meglehetősen komoly erőpróbának tűnő táv megtételének. Közel 30an pattantunk nyeregre, hogy megérkezzünk első állomásunkhoz, a zalacsébi Trianon-emlékparkhoz. Majdnem egyszerre érkeztünk meg a Zala-völgye ezen rejtett kincséhez azzal az autóbuszos csoporttal, akik valamivel később indultak utánunk a Plébániáról. Ám közben megérkeztek azok is, akik személyautókkal indultak neki otthonról, hogy ily módon velünk töltsék a napot.

Mikó-Barát György, a park ötletgazdája és gondnoka fogadott bennünket és vezetett körbe valamennyiünket, hogy még alaposabb ismeretekkel gazdagodjunk a hellyel kapcsolatban. Miközben éppen renoválták a határvonalakat jelző kövezetet, mi keresztül-kasul szelhettük át a makett-Magyarországot, csodáltuk meg a faragott szobrokat. Közös énekek, imádságok után a bátrabbak felmászhattak a magaslesre is, hogy onnan tekintsék meg az emlékparkot és a Zala völgyét. Vendéglátónk meglepetése volt, hogy a nagy hőségre való tekintettel hűsítővel is megkínált bennünket.

Három irányba indultunk tovább Pusztacsatárra: az eddig említett biciklis és buszos csoportból néhányan kiváltak, hogy gyalogszerrel vágjanak neki a dombok és a táv leküzdésének.

Pusztacsatárra érve a fák árnyékába húzódtunk a nagy hőség elől és így ismerkedtünk meg a hely történetével, szakrális értékével. Ezt követően fogyasztottuk el ebédünket, ki-ki az általa hozottakból kínálta meg szomszédját és falatoztunk kedvünkre. Az ebéd után közösen elimádkoztuk a rózsafüzért, majd hazafelé vettük az irányt.

A kerékpárosokkal még betértünk Zalaháshágyon a Molnár portára, hogy falusias ízekkel és látnivalókkal gazdagodjunk.

Kimerülten, de annál több élménnyel tértünk haza és nyugtáztuk, hogy kis hazánkban közvetlen környezetünk is mennyi érdekességet és lehetőséget kínál.