Szent Márton Légió

02-szt-marton-zaszloA 2016-os Szent Márton év tiszteletére, pontosabban inspirációjából a kertvárosi plébánia közösségében 2016 januárjában néhányan arra gondoltunk, hogy Márton személyiségének fő vonásaira alapozva hozzunk létre egy olyan szerveződést, ami úgy jótékonykodik, mint ő, úgy foglalkozik a lélek szükségleteivel, ahogy ő tehette. Elképzeltük, hogy mi vagyunk Mártonnak, az egykor légiós katonának a társai és lelki értelemben kései utódai, és úgy viselkedünk, ahogy ő, például a nélkülöző koldus megsegítésekor, vagy később – amikor már pap volt – a rábízott emberekkel való törődésekor.
A Szent Márton Légió 2016. február végén alakult meg, szándékunk szerint mindazon tenni akarók számára, akik Szent Márton példáját bátran, hittel, eredményesen követni szeretnék.
Aktív szervezetet hoztunk létre, ami az eseményeket nem követni szeretné, inkább előidézni azokat. Olyan akciókra készültünk, amelyek sok ember számára hasznosak, egyúttal példaadók, és számunkra is örömet jelentenek. A légió formai kereteit hamar elrendeztük egy kiáltvánnyal, egy zászlóval és néhány Mártonnal kapcsolatos gondolattal:
Hozzánk közel álló emberről van szó, tulajdonképpen egykori pannóniai „földink”.
Jézus követője volt, ahogy mi is, ő persze sokkal messzebb jutott, követendő példa.
Szolgált a római légióban (igaz, nem sokáig), a külső és belső fegyelmet itt tanulta, egy szervezet számára természetesen ez is példa.
Elhatároztuk tehát, hogy követjük őt jó kedvvel, jó szívvel, de leginkább jótettekkel.
Első „haditettünk” a Landorhegyi úti gyermekotthonban egy kis kertészkedés volt. Nem csak a légiósok dolgoztak, jöttek mások is. Jól esett a közös munka, a közös fáradság, majd a „jól megérdemelt” gulyás, de az igazi örömet a gondozott gyerekek tettrekészsége jelentette.
Júniusban a pózvai szociális otthon végtelennek tűnő kerítését festettük zöldre. A Légió kis csapata ismét magja volt egy sokkal nagyobb, talán 100 fős „brigádnak”, ami az otthont felügyelő vezető kiváló szervezésének köszönhetően jött össze, és mindenkinek jutott ecset, festék az alkotáshoz, és persze