Lelkipásztorok

molnar-janos-andrasMolnár János

A kertváros szívében, a Szűzanya Szeplőtelen Szívében


Molnár János atya nevével már sokan találkozhattak az elmúlt években azok, akik a kertvárosi templomba jártak. Bár ő nem én vagyok, hanem a névrokonom, de annyi hasznom már van belőle, hogy nem cseng idegenül az én nevem sem...

E templom akkor épült, amikor hivatásom is bontakozott. Mindszenty-s gimnazistaként, kacérkodva a papság gondolatával hallottam hitoktatónktól, Stróber László atyától, hogy épülni fog ide egy templom. Ezért papi lelkiségem kb. egyidős ezzel a templommal, és sok közös szál kapcsol össze ezzel a közösséggel.

(Nem is olyan régen...) itt születtem, Zalaegerszegen. Zalaháshágyon nevelkedtem családom szerető körében. A mezőgazdaság és a természet közelsége gyermekkoromtól fogva segített, hogy Istenre figyeljek még a körülöttünk lévő természetben is. A paraszt ember mindig tudja, hogy élete és munkája Isten kezében van. Erre már gyermekkoromtól fogva drága szüleim nyitogatták a szemem és a szívem.

2002-től jártam a Mindszenty Gimnáziumba. Olyan nemzedékhez tartozom, akik még látunk sok apácát, akik különböző feladatokban tüsténkedtek, mindig derűsen, mindig szeretettel. Csodálatos évek emlékei kapcsolnak ma is egykori iskolámhoz. Osztálytársaim, barátaim miatt is, de leginkább iskolánk miatt szerettem egerszegi lenni.

A tanulás annyira nem tudott lekötni, de kötelességem volt, ha egyszer pap akartam lenni!

Érettségi után jelentkeztem papnövendéknek. A teológiával Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen ismerkedhettem meg, a pappá érés pedig a Központi Papnevelő Intézet falai között történt. Itt formálódott ki személyiségem, ott értem felnőtté. Nagyon boldog szeminarista, papnövendék voltam. Szerettem a szemináriumot, mert tudtam, hogy formálódnom kell, ha Jézus jó papja szeretnék lenni. Mert ezt is csak úgy érdemes csinálni. Jól!

2012-ben szenteltek pappá. Jelmondatomul Jézus főpapi imájának egy sorát választottam: „Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban” /Jn 17,19/

Első állomáshelyem Szombathelyen volt, a Brenner János Kollégiumban, ahol 180 középiskolás korú fiatal lelkivezetője lehettem. Nem feltétlenül vallásos családból származó fiatalok körében komoly kihívásként éltem meg, hogy miként kell jól papként köztük lennem. Szép emlékeim vannak ebből az időszakból!

Emellett András püspök atyának segíthettem titkárként. Javarészt adminisztratív feladatok voltak, de segíthettem az egyházmegye különböző pontjain egy-egy ünnep lebonyolításában. Így többször jártam vele pl. ezen a plébánián is! András püspök atyától sokat tanulhattam precizitás, aktivitás területén és hogy Egyházmegyében, nagyobb összefüggésekben gondolkodjak.

Ezt a négy, szombathelyi évemet két, római év követte. Erkölcsteológiát tanulhattam egy másoddiplomás képzés keretében. Ez alatt lett némi helyismeretem, amit talán tudok kamatoztatni...

2018. augusztus 1-jei hatállyal kerültem a kertvárosi plébániára. Nagy várakozásokkal indulok neki ennek a feladatnak is. Pár hónap eltelte után úgy érzem, a kertváros lelki erőművének kazánfűtője vagyok... Vagyis munkás, de csodálatos feladat vár itt rám.

 

 

Nyisztor Krisztián

2019. október 20-ától lát el kisegítő lelkészi feladatokat Plébániánkon, illetve e mellett Zalaegerszeg kórházlelkésze.

Nagy ajándékként érkezett plébániánkra, hiszen Takács András atya halála után nem csak a kórházlelkészi szolgálat szenvedett hiányt, hanem plébániánk életéből is hiányzott a segítő lelkipásztor.

 

Az alábbiakban bemutatkozó sorait olvashatjuk:

Krisztusban szeretett Testvéreim és Nővéreim!

nyisztor-krisztian-kicsi1Nyisztor Krisztián vagyok és Romániában Komanfolvo városában születtem 1980. április  14-én. Bár Komanfolvoban születtem, de Pusztinában nőttem fel, egy olyan településen, ahol az archaikus, azaz a régi magyar nyelvet beszélik.

Gyermekkoromban szüleimmel rendszeresen jártunk templomba, de magyar nyelvű misén egyszer sem tudtunk részt venni. Csak a diktatúra után nyílt lehetőség magyar misén való részvételre.

2017-ben szenteltek katolikus pappá, Urunk Jézus Krisztus Szent Szívének ünnepén. Hozzám mindig is közel állt a Jóisten, Jézus Krisztus és a Boldogságos Szűz Mária. Felszentelésem után Csíksomlyón együtt miséztem a ferences testvérekkel minden hónap első szombatján. Ez mindig felemelő érzés volt számomra.

Nem régen járt Pusztinában dr. Székely János püspök atya, én ott találkoztam vele, ahol egy magyar szentmisén együtt dicsőítettük az Urat. Székely János püspök atya azt javasolta nekem, hogy jöjjek Magyarországra, a Szombathelyi Egyházmegyébe. Szombathelyen három hetet töltöttem. Megismerkedtem a domonkos nővérekkel és a premontrei testvérekkel. Szentmiséken segítettem a szombathelyi Székesegyház Madonna – kápolnájában. Közben szorgalmasan gyakoroltam a magyar nyelvet.

Köszönöm Istennek, hogy idehozott engem a zalaegerszegi Szent Rafael Kórházba a betegek és a kórház dolgozóinak szolgálatába.

Tudom, hogy a kórházban az orvosok és az ápolók elsősorban a betegek testét gyógyítják, én pedig a betegek lelki gyógyításában szeretnék segíteni. Felkészíteni a betegeket arra az útra, ami életünk végén mindannyiunkra vár.

Köszönöm Istennek azt is , hogy megismerhettem a kertvárosi híveket és János atyát. Abban bízom, hogy János atya és a kórház kápolnában Nagy Tamás atya  sokat segítenek nekem abban, hogy teljesen megtanuljam a magyar szentmise részeit.

Örülök, hogy itt szolgálhatom Isten népét.

Fontos gondolatom papi hivatásomban: Egységesek maradni az imában és szeretni az Istent mindörökké.

Krisztusban szeretett Híveim! Áldjon meg benneteket az Isten, védjen meg titeket minden gonosztól és vezessen benneteket az Örök életre. Ámen!

Szent Szűz Mária, Medjugorje-i BékeKirálynő, imádkozz értünk!

Isten fizesse meg a jóságukat!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 
Krisztián atya elérhető a kórházlelkészi telefonon : 06/30/ 211-9359